Mi minden érkezik a budapesti szennyvízzel? Mit tudnak kiszűrni belőle, és mit nem, mielőtt a víz visszakerül a Dunába? És mire használják a szennyvíziszapot? Az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telepen jártunk március 22-én, a víz világnapján.
A világnapot 1992-ben, a Rio de Janeiróban tartott nemzetközi Környezet és Fejlődés Konferenciát követően kezdeményezte az ENSZ közgyűlése. Majd először egy évvel később, 1993-ban tartották meg, így idén már 30. alkalommal figyelhetett oda a nagyvilág erre a nagyon fontos napra. 2022-ben a világnap fókuszában a felszín alatti vizek álltak, szlogenje: “Láthatóvá tenni a láthatatlant!”.
Iskolai hagyományunk szerint idén a nyolcadik évfolyamosok látogattak el a telepre, ahol nyolc kerület szennyvizét tisztítják, mielőtt visszakerülne a Dunába. A telep teljes hőigényét és villamosáram-igényének nagy részét az itt újrahasznosított szennyvíziszapból fedezik.
Helyenként kellemetlen szaggal, kávé színű, gusztustalan vízzel találkoztunk, de a folyamat szükségességét, a víz megtisztításának fontosságát egyikünk sem kérdőjelezte meg. A látogatás után biztosan mindannyian meggondoljuk majd, hogyan bánjunk a vízzel, az egyik legnagyobb természeti kincsünkkel.
Most váltak még fontosabbá, érthetőbbé Antoine de Saint-Exupéry sorai A kis herceg című regényéből:
„Lassan fölvontam a vödröt a káváig. Ráállítottam a kávára, jó szilárdan. Fülemben még tartott a csiga éneke; a vödörben még remegett a víz, és benne, láttam, ott remegett a nap.
– Éppen erre a vízre szomjazom – mondta a kis herceg. – Adj innom…
Egyszerre megértettem, hogy mit keresett!
Ajkához emelte a vödröt. Hunyt szemmel ivott. Olyan volt ez, mint egy ünnep. Ez a víz más volt, több volt puszta italnál. A csillagok alatti vándorlásból született, a csiga énekéből, a karom megfeszített erejéből. Olyan jólesett a szívnek, mint egy ajándék. Mikor gyerek voltam, így aranyozta be a karácsonyi ajándékot a karácsonyfa fénye, az éjféli mise zenéje meg a mosolyok varázsa.”

Jósvai Mária