Május 30-án elérkezett a várva-várt nap: “ottalvós” kirándulásra indult a három 5. osztály! Senkire sem kellett várni, már 8 óra előtt mindenki megérkezett – óriási túlélő csomagokkal – az iskola elé. A gyerekeknél csak a szülők voltak izgatottabbak. A három osztályfőnök pedig jó időjárásban reménykedett (ez az egy, de igen jelentős tényező sajnos a leggondosabb tervezést is felülírhatja). Ezúttal kedvezett a szerencse, minden előre megálmodott program valóra válhatott.

Első állomásunk az egri vár volt, ahol felidéztük az egykor élt hősök küzdelmét, és megemlékeztünk az íróról – Gárdonyi Gézáról – ,aki halhatatlanná tette ezt a világraszóló győzelmet. A múzeumban és a várban tett séta során a gyerekek sokat kérdeztek, ami azt mutatja, hogy sikerült az érdeklődésüket felkelteni. (Ez is volt a cél, hiszen jövőre történelemből és irodalomból is tanulunk Dobó Istvánék hőstettéről.) Eger belvárosát feladatlapok alapján, csoportokban ismerhették meg a gyerekek. Nagyon örültek az önállóságnak, és annak, hogy kedvenc mobiljukat teljesen legálisan használhatták. (Sok feladatot fényképpel kellett igazolni.) Ezután következett a demjéni barlangfürdő, összes csúszdájával, ugrótornyával, kacskaringós medencéivel. A siker nehezen leírható, de elképzelhető.

A nagyvisnyói tábor házikóinak spártai egyszerűségét feledtette a műfüves focipálya, és a minden oldalról erdővel borított hegyek látványa.

Másnap délelőtt játékos csoportvetékedők voltak, tréfás feladatokkal, sok nevetéssel.

Ebéd után pedig csodálatos kirándulás várt ránk. A Szalajka-völgyben a halkan csordogáló patakot követve elérkeztünk a Fátyol-vízeséshez, majd aki még “bírta” (sokan bírták) az ősember barlanghoz is ellátogathatott, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a környező hegyekre.

A második este már könnyebben ment az elalvás, ugyanis a vacsora után még éjszakai túrára indulhatott az, aki akart ( Aki nem, az a táborban focizott, még a lányok is). Lehet, hogy ennek is következménye, de éjfél után minden kis ház elcsendesült…

Az utolsó napon a bogácsi strand felé vettük az irányt, ahol hideg-és melegvizes medence is volt. Csalódást okozott, hogy a megbeszélés ellenére a csúszdák nem működtek. A gyerekek “bánatát” hamar feledtette az óriásburger, és utána a meglepetés-fagyi.

Hazafelé a buszban még folytatódott a jókedv, majd előkerültek a mobilok: “Anya, Apa, fél óra és megérkezünk!” A gyerekek, a szülők – és mi osztályfőnökök is – úgy látjuk, hogy tartamas, élménydús osztálykirándulás volt az idei.