Kapcsolda a Veresben

Minden évben részt vesz iskolánk zsonglőr együttese és a 8. évfolyam tanulóinak önkéntesei a Kapcsolda programban. Tavaly kísértem el őket először, hatalmas élmény volt, és ebben a tanévben is mentem velük.
A zsonglőrösökön kívül, akik mindig szuperül szórakoztatják a fogyatékkal élő gyerekeket és utána még tanítanak is néhány mozdulatot, összesen három tanuló tartott velem, akiknek hála és köszönet jár: Gondi Kitti, Hunyadi Csanád és Kiss Rebeka.
Felnőttek megirigyelhették, ahogy szükséget szenvedő társaikkal viselkedtek. Egy olyan kisfiút kaptak a foglalkozásokra, aki nem tudott mozogni, és a kommunikációja is akadályozott volt, de megoldották. Tolták a kerekesszéket, ragasztottak, festettek, karaokét hallgattak, kosátmeccset néztek. Határaikat a végsőkig feszítették, láttam rajtuk, hogy belül azért kemény csaták folynak, de közben a kisfiú annyira jól érezte magát, hogy ott volt minden pillanatban, hogy igen, most valami jót teszünk, valakinek örömet szerzünk, ha csak néhány órára is.
Soha nem egyszerű, de mindig szép, mindig tanulságos, és mindig maradandó emlék a Kapcsolda diákjainknak. Öröm volt velük lenni. Reményt adtak, hogy még van jóság a világban, a jövő generációiban, és érdemes minden percet kihasználni, hogy egyengessük az útjukat.
Így karácsony előtt különösen szívet melengető és megható volt látni, hogy azok a gyerekek, akik a mindennapokban saját problémáikkal küzdenek a kamaszkor útvesztőiben, ma mindent félretéve bizonyították, hogy “semmi nincs, ami pótolhatná, egy lélek jóságát”.

László Andrea
intézménypszichológus

Képek