A Dr. Béres József Általános Iskola a hagyományőrzés  tisztelőjeként az idei nyáron megszervezte az Erdélyi nyári tábort. A táborra 40 fő jelentkezett és  nagyon remélték, hogy jelentkezésükkel jó döntést hoztak. A kirándulás alatt az addig ismeretlen emberek csapatából egy nagyszerű közösség alakult ki.  Mindez a buszozás ideje alatt kezdődött,  a közös déli ebédek elkészítésével folytatódott, majd a Torockói véletlenszerű szállás elhelyezés tovább erősítette a kapcsolatokat.

A gyerekek  is hamar szót értettek egymással, volt aki  szórakoztatta a társaságot, aki összeírta ki milyen fagyit, kürtöskalácsot kér, a nagylányok  a közös esti játékot kezdeményezték, összefogva a 21 gyereket  az első osztályostól az egyetemista hallgatóig és volt aki a bevállalta az útinapló megírását, melynek rövidített változatát  itt is közzé tesszük.

Jövő nyáron  újra megszervezzük a kirándulást, új helyszínekkel kiegészítve.

Szervező tanár: Varga Judith 6.a. osztályfőnöke

Útinapló

Vasárnap reggel fél 8-kor indultunk az iskola elől.Az út hosszú volt, de nagyon szép. Első „komoly” megállónk Királyhágónál volt, ott ebédeltünk gyönyörű kilátás mellett.  Áthaladtunk a „cifra palotáiról” híres Bánffyhunyadon, majd kellemes sétát tettünk Kolozsváron a házsongárdi temetőben, megnéztük többek között Dsida Jenő sírját. Átsétáltunk a Szent Mihály templomba, majd onnan következett Mátyás király híres szobra. Útba ejtettük Bethlen Gábor és Mátyás király szülőházát, ami egymással szemben található.  Este 10 után értünk Zeteváraljára a szállásunkra, ahol a házigazdák finom vacsorával és egy-két kupica pálinkával vártak minket.

Hétfőn a Lázár kastélynál kezdtünk, ahol művésztelep működik, itt megnézhettünk pár nagyon barátságos fiatalt alkotás közben. A Békási-szoros  gyönyörű hely, csak ámultunk-bámultunk a hatalmas sziklák láttán. A Gyilkos-tóról megtudtuk, hogy folyamatosan töltődik, pár évtized és akár el is tűnhetnek.  Késő délutánra értünk az Esztenához, ahol hihetetlen látvány fogadott minket, erdő, mező, nyugalom. Az ember itt érzi igazán, városiként mennyire eltávolodott a természettől. A juhokat őrző kutyák szabadon kószáltak, szívesen vették a simogatást. A mezőn tehéncsorda, lovak; a karámban juhok, kecskék. A juhokat gondozó pakulárok is barátsággal fogadtak minket, megmutatták, hogy készítik az ordát, még kóstolót is kaptunk. Nagy sikere volt a kalyibának, ahol éjjelente kint alszanak, hogy védjék az állatokat a medvéktől, farkasoktól.

Kedden is a Küküllő folyó csobogására ébredtünk, székelyudvarhelyen a piaci sokadalom részesei lehettünk , a  Kalondán  betértünk a szénégetőkhöz. Érdekes volt látni, hogyan élnek márciustól októberig kis faházaikban, teljes önellátásra berendezkedve.Szovátán, a sós tavairól híres fürdővárosban a vállalkozó szellemű felnőttek és gyerekek  fürödtek,iszapoltak, lebegtek.

Korondon megnézhettük Józsa János fazekasmestert és családját munka közben, és persze vásárolhattunk is a már elkészült tárgyakból.

Szerdán  traktorral zötykölődve élveztük a táj szépségét a Madarasi Hargitáig. Olyan 15 km felfelé az út, autóval szinte lehetetlen vállalkozás.A menedékháztól még egy jó félórás séta volt a hegytető, de megérte a rövid túrát, hiszen odafenn csodás panoráma fogadott minket.

Csütörtökön Homoródon vasízű „borvízzel töltöttük meg flaskáinkat. Csíksomlyón a megnéztük a híres nagytemplomot. A gyönyörű Szent Anna tónál ismét fürödhettek a vállalkozó szelleműek. Itt közösen megebédeltünk,  A Mohos lápnál sajnos medvét nem láttunk, de a tőzegláp, a tundra jellegű növényzet és az épp virágzó tőzegrozmaring némileg kárpótolt minket.

A Tordai Büdös Barlanghoz meredek kaptatón jutottunk el, érdekes volt, ahogy a kénes gáz 5 percen belül felgyorsította a vérkeringésünket.

Pénteken elbúcsúztunk Székelyföldtől. A Tordai sóbányához vezetett útunk, ahol a  bánya  gigantikus méretei mindenkit lenyűgöztek. Estére a varázslatos Torockóval ismerkedtünk, amelynek a Székelykő hegy ad különleges hangulatot.

Szombaton  a Tordai hasadéknál sziklák között, patak mellett, függőhidakon vezetett a kb. 1 órás út. Kalandos és csodaszép túra volt! Ahogy kiértünk a hasadékból, fölkaptattunk a dombtetőre, ahol Levente sofőrünk frissen sült kürtőskaláccsal várt ránk . Este 10 órára érkeztünk  az iskola elé.