Hagyományainkhoz híven az idei tanévben is a 7. évfolyam adott műsort a nemzeti ünnep alkalmából. Már két hónapja készültünk nagy lelkesedéssel. Igyekeztünk a gyerekeket felkészíteni érzelmileg is arra, hogy mit is jelent ez a nap számunkra.

Rendhagyó módon kicsit több színházi elemet és mozgást vittünk bele, mint a korábbi műsorokba. A 7.a és b osztály nagyon jól tudott együttműködni. Legyőztük az utunkba gördülő akadályokat. Karker Andrea és én szerkesztettük és rendeztük a műsort. A diákoknak is megengedtük, hogy elmondják ötleteiket és javaslataikat.

Szerettünk volna élményt adni, hogy azok a gyerekek, akik nézik a megemlékezést, ugyanúgy átélhessék a forradalmi tüzet és a szabadság iránti vágyat, ahogy a ’48-as ifjak. A zenével, a tánccal és a népi énekkel is a múltat próbáltuk felidézni. A versek néhol a régi idők nyelvén szóltak, néhol pedig egészen moderneket választottunk. Egyrészt, hogy mindenki találjon benne olyat, ami megérinti, másrészt pedig, hogy éreztessük, hogy ma is ugyanúgy szükség van lelkesedésre, és küzdelemre az élethez, nem csak 1848-ban.

A résztvevő gyerekek nagyon ügyesen és fegyelmezetten adták elő a produkciót. Ezúton is szeretném nekik megköszönni. A hallgatóság csendes volt, és figyelt. Ez az igazi élmény, hogy ennyi beszédes gyerekszáj csukva maradt végig. Remélem, hogy azért, mert sikerült egy kicsi szikrát átadni abból az érzésből, ami a magyar hazáért meghalt fiatalok lelkében lehetett 170 évvel ezelőtt.

László Andrea