Erdély 2017 július 16-22.
Iskolánk idén ötödik alkalommal szervezi meg az Erdélyi nyári tábort. Utunk során minden eddigi kirándulást felülmúlva, 2200 km hosszan jártuk be Erdély természeti és történelmi nevezetességeit.
Vasárnap reggel 40 fővel indultunk el székelyföldi, Budapesttől 670 km-re lévő szállásunkra. Útközben, Kolozsvárra beérkezve kiadós nyári zápor fogadott bennünket, emiatt már-már meghiúsulni látszott az e napra tervezett látnivalók megtekintése. Mégis, hála a gyorsan visszatért napsütésnek, egyik szülőnk (akit többek között ez is inspirált erre az utazásra) láthatta azt a házat, ahol nagymamája született, egy másik társunk meg tudta mutatni unokájának a nagypapa sírját a házsongárdi temetőben, a csapat többi tagja pedig megnézhette a középkorban épült Szent Mihály-templomot, s mellette Mátyás király lovasszobrát, aki ehelyütt született az 1443-ban.
Miután a Küküllő-menti, erdővel borított hegyek övezte táborhelyen, Zeteváralján kialudtuk magunkat, hétfőn Székelyudvarhelyen előbb mindenki a saját tempójában fedezhette fel a városka kincseit, ismerkedhetett a helyi élettel, a piac kínálatával. Felkerestük a város szoborparkját, benne a magyar történelem és művészet erdélyi kötődésű nagyjainak portréival (Szent Lászlótól Rákóczin át Kós Károlyig), elsétáltunk Benedek Elek egykori gimnázium előtt. Az ún. Székely Támadt vár egyik bástyáján harangkiállítást láttunk, a várudvaron pedig megtekintettük a nemrég nyílott Mini Erdély kiállítást, amely Erdély legfőbb építészeti emlékeinek, várainak, erődtemplomainak valósághű makettjeit gyűjti egybe. Még aznap délután kiadós túra következett a székelyvarsági Csorgókő vízeséshez, a szállásunk előtt kanyargó, kristálytiszta vízű Küküllő ugyanitt található forrásához, majd az 1000 m magasan lévő kilátóhoz, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a fővárosnyi nagyságú fennsíkon elterülő tanyavilágra.
Kedden 11 órára Csíkszentsimonon vártak bennünket a Csíki sörgyárban. A nagy melegben a felnőttek a vendéglátó jóvoltából frissen csapolt, hideg, szűretlen sörrel hűsítették magukat, a gyerekek malátát, komlót ropogtathattak, megkóstolhatták az ezekkel ízesített csokoládékat. A vezetés során korszerű, modern üzem működésébe nyertünk bepillantást, megismerhettük a sörgyártás alapanyagait, folyamatát, értékesítését.
Innen utunk a középkori magyar képzőművészet egyik legfontosabb emlékéhez, a gelencei templomhoz vezetett, ahol a kedves, jó humorú Erzsi néni segített bennünket eligazodni a falakon látható, a Szt. László-legenda egyes állomásait ábrázoló freskók között. Hazafelé a 878 m magasan lévő hágón, a Nyergestetőn róttuk le tiszteletünket a hősök előtt: a szabadságharc végóráiban,1849.augusztus 1-én 200 honvéd vívott itt élet-halál csatát az osztrákok ellen. Szomorú, megható és mégis felemelő érzés volt az évről évre gyarapodó, a világ minden tájáról érkező kopjafák között sétálni, azok feliratait és a katonák önfeláldozó hősiességét idéző Kányádi-vers sorait c olvasni.
Szerdán a történelmi Erdély egyik legértékesebb ásványkincsének eredtünk nyomába a parajdi sóbányában. A tárnákig buszok vittek bennünket, majd több emeletnyi mélységbe ereszkedtünk le gyalogosan. A hatalmas föld alatti üregekben sóból van a padló, a plafon, a falak. A sókitermelés megszűntével ma gyógyászati célra használják a bánya ezen részét, ahol a légzési nehézségekkel küzdő kisebb s nagyobb betegek tollasozva, hintázva, kötélpályán mászva vagy épp a kis kápolnában elmélyedve részesülhetnek a barlang tökéletes tisztaságú levegőjének jótékony hatásából.
Délután a Bucsinon keresztül érkeztünk meg a Gyilkos-tóhoz s a szomszédságában fekvő Békás-szoroshoz. Sajnos a tervezett csónakázásról, a szoros végigjárásáról a hirtelen jött nagy esőben le kellett mondanunk, de fél óra elteltével kárpótolt bennünket a természet az eső utáni színkavalkáddal, szivárvánnyal, az ázott, csillogó sziklák látványával.
Csütörtökön előbb a mára alig néhány tucatnyi lakossal rendelkező, gazdag néphagyományú kis falut, az UNESCO világörökségi címre pályázó Énlakát látogattuk meg, majd Kőrispatak nevezetes szalmakalapjainak történetével ismerkedtünk. A falurombolás idején elárasztott Bözödújfalu mellett elhaladva érkeztünk meg a messze földön ismert patinás fürdővárosba, Szovátára, a fenyvesek övezte, rendkívül magas sótartalommal rendelkező Medve-tóhoz. A semmihez nem fogható, szabad lebegés a víz felszínén, a gyógyhatású fekete iszapban való megmártózás a társaság legnagyobb részének igazán különleges élményt jelentett, bár voltak néhányan, akik, ki tudja, miért, mindezt csak távolról szemlélték.
Pénteken a Déli-Kárpátok irányában indultunk el. A gyönyörű középkori belvárosát teljes épségben megőrző Segesvárt, a Hunyadiakat és Bethlen Gábort idéző Vajdahunyad várát érintve érkeztünk meg estére Dévára. Itt a közel két évtizede árvákat, kilátástalan helyzetben lévő gyerekeket mentő Böjte Csaba alapítványának, s egy éjszakára az általuk működtetett kollégiumnak voltunk vendégei. Szállásunk a Kőműves Kelemen balladájából ismert, minduntalan leomló vár falai alatt volt, nagyszerű rálátással a kivilágított várra. A ferences kolostorban Csaba testvér egyik nagyobbacska “gyereke” mutatta be az alapítvány mindennapjait, sokakat elgondolkodtatva, felkavarva.
Az utolsó napon, a még romjaiban is impozáns Déva várának bejárása után Marosillyén idéztük fel Bethlen Gábor emlékét. A fejedelem néhány éve még omladozó, mára Böjte atya jóvoltából az enyészettől megmentett szülőházában 500 éves időutazásban és nagyszerű történelemórában volt részünk. A délután folyamán Aradon, a 13 vértanúra emlékezve fejeztük be kirándulásunkat.
Képek megtekintése:
