Október 20-án osztályunkkal Szigetmonostoron jártunk.

Pásztor révvel keltünk át a Dunán. A tejszínű köd, rejtelmes homályában alig láttunk az orrunknál tovább.

A vízisiklók bátran közelítették meg az elektromos révet, mivel hangtalanul siklott a vízen.

A kikötőből busszal szállítottak minket Szigetmonostorra az Öreg Házba.

A több száz éves parasztház kapujában a kemence már ontotta melegét.  A baromfiudvaron szorgosan kapirgáltak a tyúkok, a cica barátságosan dörgölőzött lábunkhoz.  Kinga és Tamara néni mosolyogva fogadták a gyerekeket. Éreztük, jó helyre érkeztünk!

Várbíró Kinga keramikus, iparművész irányításával, papírmerítéssel gyönyörű képeket készítettek a gyerekek. Tamara nénivel lelkesen, őrölték a búzát, rizst; dagasztották és gyúrták a tésztát. Szebbnél- szebb péksüteményeket készítettek.

Elrepült az idő!! A köd felszállt. Megmutatta magát a Szentedrei-sziget.  Az ősz minden színében pompázott. A nap sugarai jólesően melengették hátunkat, ahogy siettünk a Madárbarát parkba.  Gyuri bácsi varázslatos személyiségével felejthetetlenné tette az ott szerzett ismereteket.

Osztályunk nagy kergetőzéssel birtokba vette a parkot.  Kirándultunk a Vízkelői-tóhoz, majd a töltésen haladva fáradtan huppantunk be a révbe. 

Szentendre Duna-partján falatoztunk. Kiderült, hogy nem csak szépek a saját kezűleg készített péksütemények, hanem bizony finomak is.

Szentendrétől alig 3 km-re, egy csöpp faluban, testközelbe kerültünk a természettel.  Mosolygó, kedves, türelmes, barátságos emberekkel találkoztunk.  Jól, éreztük magunkat! Köszönjük a vendéglátást! Máskor is jövünk!

3.a osztály

Diavetítés